Az utóbbi évtizedben gyökeresen átalakult az orvostudomány zsírszövetekről alkotott klasszikus felfogása. Míg korábban pusztán a zsírsavak tárolási helyeként határozták meg ezt a szövettípust, az intenzív biokémiai kutatások eredményei megmutatták, hogy az ennél sokkal bonyolultabb, szerteágazóbb feladatot lát el. Ennek következtében pedig közük van számos betegség kialakulásához.

A 2. típusú diabétesz, illetve a szív- és érrendszeri betegségek többsége az elhízás miatt megjelenő, kóros mennyiségû zsírszövet anyagcserezavarainak az egyenes következménye – állapítja meg egy a San Diegói California Egyetem Egészségügyi tanszékén készült kutatás, és az azzal kapcsolatos vizsgálatsorozat. A tradicionális felfogást, amely a zsírszövetek elsődleges funkciójaként a zsírsavak tárolását jelölte meg, az utóbbi évek kutatásai alaposan megcáfolták. Bebizonyították, hogy a zsírszövetnek alapvető szerepe van a szervezet lipid- és glükóz-anyagcseréjében, bizonyos hormonok, illetve citokinek előállításában. Jelentősen közrejátszik például a tumor nekrózist befolyásoló alfa-faktor, az interleukin-6, az adiponektin, a leptin és a plazminogén aktivátor inhibitor termelésében. Különösen igaz ez a hastáji, zsigeri zsírszövetek esetében. A hasüreg szervei között kialakult nagy mennyiségű zsírszövet-anyagcsere zavarai a kutatások eredményei szerint nemcsak a már említett betegségek kialakulásában játszanak meghatározó szerepet, hanem a testben folyamatosan enyhe gyulladásos tüneteket produkál. A kutatás fő célja az volt, hogy leírja a zsírszövetben lezajló hibás folyamatokat, pontosan meghatározza az elhízás és a zsírszöveti diszfunkciók közötti összefüggéseket, továbbá azt a folyamatot, amely e rendellenes szöveti működés eredményeként megmutatkozó betegségek, a 2. típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezet.

Megszámlálhatatlan összefüggés

A normál testalkatnál a zsigeri zsírszövetek fontos szerepet töltenek be. Alapvető élettani folyamatokban vesznek részt. Egyrészt közrejátszanak a test hőszigetelésében, védik a hasüreg szerveit a külvilág fizikai hatásaitól, másrészt tárolják a zsírsavakat (FFAs) és segítségükkel fenntartják a test megfelelő energiaállapotát. Ezen kívül fontos szerepük van a hormonképzésben. A zsírsejtekben és zsírszövetekben keletkező számos vegyület, hormonok és citokinek sora aktívan vesz részt a test glükóz-metabolizmusában, a zsíranyagcserében, a véralvadás és a vérnyomás szabályozásában, így nemcsak a hasüregben lévő szervek anyagcseréjére gyakorolnak nagy hatást, hanem a teljes testben zajló különféle folyamatokra. Ebből az következik, hogy zsírszövetek nélkül életképtelen lenne a szervezet, az evolúciós folyamat alatt nem véletlenül alakult ki ez a szövettípus. A szabályzó feladatok között fontos szerepet kap a leptin, amely jelentős mértékben serkenti az inzulin, az ösztrogének és egyéb hasznos anyagok termelődését, illetve közvetlen befolyása van a tápanyag-felvételre is. Ennek alapján a leptint egy jelzőmolekulaként is felfoghatjuk, amelynek hosszú távon fontos szerepe van a testben felhalmozott zsírtömeg állapotára, a tápanyagfelvétel szabályozására, illetve az agy (hipotalamusz) működésére. Ezen kívül a leptin szabályozza a májban a lipidoxidációt és a vázizomzatban a lipolízist. Bizonyított tény például, hogy az anorexiában szenvedő, vagyis nagyon kevés zsírszövettel rendelkező betegeknél kórosan alacsony a leptinszint.

Fontos folyamatokat szabályoznak

A kutatási eredmények azt is megmutatták, hogy a nagy mennyiségű hasi zsírszövettel rendelkező egyéneknél a normálisnál sokkal magasabb szintű citokint mértek, amelynek bizonyított szerepe van a gyulladásos folyamatok megjelenésében. Emellett a vizsgálatok emelkedett IL-6 plazmaszintet is regisztráltak, aminek az inzulinrezisztenciában, illetve a diabétesz kockázatának megnövekedésében van jelentős szerepe, függetlenül attól, hogy mekkora a testsúly. Az állatkísérletek azt a meglepő eredményt hozták, miszerint az IL-6-hiányos egyedeknél kialakult az elhízás, ami fokozott leptintermelést eredményezett. Ennek alapján a kutatók azt feltételezik, hogy az IL-6-nak valószínűleg alapvető szerepe lehet a test energia-háztartásában (ide értve a hőtermelést is), valamint a központi idegrendszer által vezérelt táplálkozási viselkedés kialakulásában. Amennyiben a kísérleti állatoknak nagy dózisú IL-6-ot adagolnak, csökkent az inzulinérzékenység.

A test zsírszövetei, aszerint, hogy azok bőr alattiak vagy zsigeriek, funkcionális különbségeket mutattak. A zsigeri szövetekben sokkal magasabb szintű például a vérnyomás szabályozásában szerepet játszó angiotenzin gén, és az annak működését segítő komplement faktorok, továbbá a zsírsavkötő fehérjék, mint a bőr alatti zsírszövetekben. Ezzel szemben a leptin elsősorban a bőr alatti szövetekben található. Bár a vizsgálat az elhízott embereken végzett mérések alapján azt látszik bizonyítani, hogy a kóros elhízástól szenvedő pácienseknél a zsigeri zsírfelhalmozódásáért egyértelműen az IL-6 plazma magas koncentrációja a felelős, a kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy más vizsgálatok nem hoztak ezzel teljesen azonos eredményt. Vagyis a kutatásokat tovább kell folytatni. Bár az IL-6 jelentős szerepét más vizsgálatok eredményei sem kérdőjelezik meg, ám a zsigeri zsírsejtek felszaporodásában más faktoroknak is fontos feladatokat tulajdonítanak.