Nem megoldás a szigorítás
- Részletek
- 2011. máj. 01. vasárnap, 00:00
A kormány május végére halasztotta a gyógyszerkassza 120 milliárdos lefaragását célzó konkrét intézkedések deklarálását. Egyelőre még nem világos, hogy az intenzív takarékosságra hivatkozva kit, milyen módon és főként milyen alapon marasztalnának el a tervezett, és már korábban számtalan változatban beharangozott intézkedések. A kormány szándékai közül pillanatnyilag csak egyetlen tényező látszik biztosnak: a gyógyszerkassza kiadásait 120 milliárd forinttal kívánják lefaragni, habár ezt az összeget is többször módosították már. Az ezt előmozdító intézkedésekről és gyakorlati megvalósíthatóságáról még a döntéshozók körében is eltérőek a vélemények. Az tény, hogy az április utolsó napjaiban megtartott kormányülésnek egyik sarkalatos témája volt gyógyszerkiadások lefaragása, ám eredmény nem született. A miniszterelnök a NEFMI és a nemzetgazdasági tárca erről szóló javaslatait további megtárgyalásra és kiegészítésre, valamint a háttérszámítások elvégzésére visszairányította a kidolgozókhoz. Bár a változtatások végleges verziója talán még a döntéshozók előtt is ismeretlen, annyi már ma is sejthető, hogy a Matolcsy miniszter által dédelgetett svéd modell valamilyen formában megjelenik majd a magyar rendszerben is. A skandináv rendszerben azoknak a gyógyszereknek a beszerzését, amelyeket több gyártó is előállít, az állam versenyezteti, és a tender nyertese a két legolcsóbb készítmény gyártója lesz, vagyis csak ezeknek a beszerzését támogatja az egészségbiztosító.
Csak hatóanyagot rendelhetnének
A receptfelíró orvosok pedig a gyógyszer konkrét megnevezése helyett csak hatóanyagot írhatnak a vényre, és a patikus dönti el, hogy a támogatott gyártmányok közül melyiket ajánlja a betegnek. A svéd patikákban egy adott hatóanyagon belül minimum egy támogatott készítményt kell tartani. A modell ellenzői szerint a hazai viszonyok nem hasonlíthatók össze a svéd rendszerrel, így nálunk működésképtelen volna. Kérdés, hogy a döntéshozók és főként a gazdasági tárca feje mennyire ragaszkodik az eredeti elképzelésekhez. Bár a végleges döntés várat még magára, az új gyógyszertámogatási rendszer nyitányaként április 1-jétől hatályba lépett az olcsó gyógyszerek felírására ösztönző praxistámogató szisztéma. A számos bizonytalansági tényező mellett egy – forintban is mérhető – már megjelent a gyógyszerpiacon: a szigorítás hírének hallatán a lakosság gyógyszerfelhalmozásba kezdett. Ennek pedig egyenes következménye, hogy az idei, amúgy is szűkre tervezett gyógyszerbüdzsé kiadásait már most, a második negyedévre alaposan felsrófolták. Ezért pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a gyógyszerkiadások lefaragása helyett év végére alapos túlköltekezés várható. Egyes szakértők szerint, amennyiben a jelenlegi felvásárlási ütem folytatódik, nemhogy a 343 milliárdosra tervezett idei gyógyszerkassza nem lesz tartható, de év végére akár 400 milliárdra is felduzzadhatnak a gyógyszerkiadások. Bár az új gyógyszertámogatási rendszert eredetileg a kormány július elsejétől kívánta bevezetni, annak előkészítésére a május végére ígért döntés aligha ad majd időt. Így várható, hogy hónapokkal is elodázódhat a bevezetés, vagyis az idei „takarékoskodásra” alig marad majd idő. A gyógyszerfelírással, -támogatással, -finanszírozással kapcsolatos, eddig kiszivárogtatott hírek, illetve különböző kormányszakértők különféle fórumokon elmondott nyilatkozatai szerint a szakma egyetlen szereplője sem szimpatizál azokkal. Sem az orvosok, sem a patikusok, sem a gyógyszerforgalmazók/gyártók (természetesen mindegyikük más-más ok miatt) nem lelkesednek a tervek hallatán. Konkrét véleményét írásban például a FAKOOSZ elnöksége hozta nyilvánosságra. Abban szakértői értékelték és felsorolták hibáit annak a szakállamtitkársági előterjesztésnek, amely ebben a tárgyban fogalmazódott meg. A nyilatkozat első, és alapvető kérdésként veti fel, és vár választ arra, hogy az új rendszerben az OEP biztosító szerepet tölt-e majd be, vagy költségvetési szervként működik? Ha ugyanis biztosítóként működik majd, akkor ebben a szerepben nem csak a jelenlegi takarékosságban lenne érdekelt, hanem a hosszú távú költségcsökkentésben is, ami azt jelenti, hogy most, napjainkban kellene többet költeni a prevenciós tevékenységre ahhoz, hogy évek múlva megmutatkozzék a kiadáscsökkenés. Amennyiben költségvetési szervként működik az OEP, akkor az csupán kifizetőhelyként tevékenykedik majd, így érdeke lehet a rendelkezésre álló évi források lehető leghatékonyabban történő felhasználása.
Kell az állami támogatás
E két világos és egyértelmű szerephez képest jelenleg a valóságban az OEP egy ellentmondásos szerepre kényszerül: a folyamatosan csökkenő járulékbevételek miatt évről évre nagyobb mértékű állami támogatásra szorul, mégpedig úgy, hogy a gazdaság élénkítésének egyik fő eszközeként a munkára rakódó járulékokat is csökkentenie kellene. E két ellentmondásos törekvés egymás mellett, párhuzamosan nyilvánvalóan nem teljesíthető, éppen ezért a FAKOOSZ álláspontja szerint az OEP kasszája a jövőben is állami támogatásra szorul. Annak hiányában nem lehet tartósan nyereséges. „Jelen helyzet kialakulásának az első számú felelőse maga az állam, az elmúlt években végrehajtott járulékátcsoportosítások miatt, melynek elszenvedője akkor is az E-alap volt, és jelenleg is innét kívánnak forrást kivonni. Az ígéretekkel ellentétben, annak nincsen nyoma az előterjesztésben, hogy a gyógyszerkasszán megspórolandó súlyos 10 milliárdokat mikor és milyen formában forgatnák vissza az egészségügy recsegő-ropogó rendszerébe” – értékeli a helyzetet a nyilatkozat. A továbbiakban a gyógyszerkassza kiadáscsökkentési terveit elemzi, amelyet rendkívül bürokratikusnak és életszerűtlennek minősít. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az új központi apparátus létrehozása jelentős kiadásnövekedést generál, amely elviheti a megtakarítások döntő hányadát. A jelenlegi gyógyszerköltségek csökkentésére a szervezet nem a háziorvosi praxisokban lát esélyt, hanem a rendszer más területein. Például a nagyon drága kórházi terápiáknál. Megfogalmazói szerint, míg a háziorvosok ideális esetben maximum évi ötmilliárd forintot takaríthatnának meg a gyógyszerfelíráson, addig a kórházakban ennek a többszöröse realizálódhatna. Súlyos problémaként említik továbbá, hogy a nemzetközi piacon a gyógyszerek átlagára lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországon. Ezért pedig a mindenkori kormányt terheli a felelősség, hiszen mind korábban, mind a 2004-es uniós csatlakozásunk óta kivétel nélkül mindegyik elmulasztotta az árkiegyenlítést szorgalmazó tárgyalásokat és a gyártókkal való megegyezést.
Növekvő háziorvosi terhek
Az alapellátásban növeli a forráskivonás mértékét a gyógyszerpromóció szigorítása, az áfa, az iparűzési adó, a továbbképzési költségek terhe. Utóbbit eddig általában a gyógyszerforgalmazók támogatták, a jövőben viszont az orvosnak kell majd a költségeket kifizetnie. A nyilatkozat a reális megtakarítás eszközeként említi a Skandináviában alkalmazott „fehér termék” forgalmazást. A drága kiszerelés helyett egyszerű csomagolásban árusított gyógyszerekkel szerintük jelentős megtakarítás volna elérhető. A FAKOOSZ erősen ellenzi azt a tervet, amely a háziorvosok receptírását csupán a hatóanyag elrendelésére korlátozná. „Hivatkozunk a Hippokratészi eskünkre, s a gyógyítás szabadságát, mint az orvosi hivatás gyakorlásának alapelvét látjuk csorbulni, de rombolja az orvos–beteg bizalmi viszonyt is. Van-e az OEP-nek olyan ingyenes, folyamatosan frissülő szoftvere, amely BNO-hoz rendelt hatóanyagot tud felajánlani, protokoll szerint, mert ennek a kérdésnek ez lehet a megoldása” – méltatlankodnak a nyilatkozat megfogalmazói, és felhívják a figyelmet a döntéshozói szándékok sürgős tisztázására. Ezt azért tartják fontosnak, mert úgy vélik, hogy az orvos–beteg-együttműködés egyfajta bizalmi viszony, amelyben utóbbi számára hatalmi szóval nem írható elő az egyik vagy a másik gyógyszer elfogadásának a kötelezettsége. A támogatáscsökkentést és a gyógyszer térítési díjának az emelését a beteg csak elszenvedni tudja, mivel nincs számára választási lehetőség. Előre látható, hogy a betegek legtöbbje csupán arra való hivatkozással, hogy az orvos által ajánlott gyógyszer olcsóbb, mint az, amit eddig évek óta szedett, nem lesz hajlandó az olcsóbb készítményt választani. Ragaszkodik ahhoz a készítményhez, amely a saját megítélése szerint hosszú távon bevált nála és elégedett a hatásával. Fennáll a kockázata annak, ha betegek tömegeitől megvonják az általuk már megszokott gyógyszereket, az újonnan ajánlott készítmények helyett inkább az alternatív módszerek felé fordulnak. Ezek pedig köztudottan sok a hamis gyógyulást ígérő, tudományos kutatásokat mellőző gyártmány. Ez pedig növeli a betegek morbiditási és mortalitási kockázatát. Milyen várható következményei lehetnek az eddig napvilágra került terveknek? – teszik fel a költői kérdést a szervezet szakértői, majd választ is adnak rá. Eszerint: a számukra egyre kényelmetlenebbé váló magyar piacot a minőségi, modern termékeket előállító innovatív gyógyszergyártók elhagyják, a piacot tömegesen ellepik a névtelen gyártók és forgalmazók (általában silányabb) termékei. A termékpromóció szisztematikus üldözése miatt csökken majd a szakmai rendezvények száma és romlik a minősége. Az OGYI (illetve annak utódszervezete) rettegett üldöző szervezetté devalválódik majd. A praxis-szponzoráció megszűnése miatt még kevesebb pályakezdő fiatal orvos választja majd a háziorvosi szolgálatot, és a külföldre való elvándorlást sem fékezi az új szabályozás. Az érvelés utolsó, ám fontos tényként említi a tervek változtatás nélküli bevezetése ellen azt, hogy a kilátásba helyezett durva fiskális politika messze elűzi majd Magyarországtól a modern, innovatív, és ezért hatékony gyógyszerek gyártóit, forgalmazóit, illetve a csúcstechnológiát képviselő diagnosztikai berendezések előállítóit.