Dr. Kalmár Géza és felesége, Kornélia asszony mindketten orvosok. Kevéske szabadidejüket a festészetnek, illetve a kerámiának szentelik. Évek óta rendszeres résztvevői a kiállításoknak, az orvos művészek részére rendezett tárlatoknak.

– Mi a szakterülete és miért éppen azt választotta?

– Radiológus vagyok az újpesti Károlyi Sándor Kórházban. Több mint másfél évtizede ez a munkahelyem, bár három éve már nyugdíjas vagyok, még ma is teljes munkaidőben dolgozom a kórházban. Valamikor, huszonegy esztendővel ezelőtt, az itteni rendszerváltás évében, a feleségemmel együtt Temesvárról települtünk át Magyarországra. Az egyetemetmindketten egy évfolyamban, Temesváron végeztük el. Jómagam már az egyetemi évek alatt különösen megkedveltem a radiológiát, ezért választottam ezt a szakmát. Első magyarországi munkahelyünk Szobon, a szakrendelőben volt.

– A felesége szintén radiológus?

– Nem, ő szemorvos, aki szintén nyugdíjas már, de Vácott egy magánrendelőben és egy optikai szalonban is dolgozik.

– Bár az elmondottakból jól látszik, hogy az orvosi hivatás mindkettőjük életét kitölti, sok a szakmájukkal járó elfoglaltságuk, mégis a pihenőidejükben is aktívak: festészettel, illetve kerámiázással foglalkoznak. Ön hogyan került kapcsolatba a festészettel?

– Szinte gyerekkorom óta rajzolok, festek. Fiatalabb koromban kevésbé rendszeresen foglalkoztam a művészettel, de amikor Szobra költöztünk, annyira megragadott a dunai táj szépsége, változatossága, hogy nem tudtam ellenállni a festészet csábításának. Erős késztetést éreztem arra, hogy a változó év- és napszakoknak vagy fényviszonyoknak megfelelően újra és újra lefessem a dunai tájat. A természet, a csend, a vidéki élet szeretete gyermekkorom óta elkísér, és az motivál a képek festése közben is. Bár Szobról már jó ideje elköltöztünk, de nem lettem hűtlen a Dunához: ma Sződligeten élünk, ott is kedvemre gyönyörködhetek a vízparti tájban. Realista képeket festek, nem kedvelem a nonfiguratív ábrázolásmódot, vagy más, modern stílusirányzatokat. A tájképeimen kívül a békesség, a nyugalom jegyében születnek a csendéleteim is. Olykor egy-egy életképet is lefestek, ha valamilyen, a képzeletemet  különösen megragadó téma kívánkozik a festővászonra.

– Kornélia asszony, a felesége szintén fest, vagy ő valamilyen más kifejezési eszközt választott?

– Kerámiával foglalkozik, általában kisplasztikákat, vagy falra akasztható, domborított kerámiaképeket formáz. A 20–25 centiméter magas kisplasztikák különlegessége a figurák karakteres megformálása mellett a rendkívül gazdag színvilágú máz.

– Kiállításokon is szerepelnek?

– Évek óta mindketten rendszeresen kiállítunk. Néha együtt, máskor külön-külön. A Magyar Orvos Zenészek Köre évente megrendezett kiállításaira minden alkalommal meghívnak minket. Ennek köszönhetően számos magyar városban és néhány szomszédos országban is megmutathattuk már műveinket a közönségnek. Nagyon szép volt, számomra örök emlék marad például a ljubljanai kiállítás. A legutóbbi nagy, nemzetközi bemutatkozásunk Tihanyban volt, amelyen nyolcvannyolc európai és hazai orvos művész vett részt, és a közelmúltban  zárult. Viszonylag gyakran, egy-két éves rendszerességgel állítunk ki Szobon, Vácott, illetve a Dunakanyar több településén és a fővárosban. A saját, kettőnk műveit kiállító önálló rendezvényeken általában 20–25 festménnyel, és hasonló számú kerámiával szerepelünk, a más művészekkel közösen rendezetteken egy, két alkotásunk jelenik meg.

– Hol találkozhat majd legközelebb a közönség a műveikkel?

– Folyamatban van egy többfordulós pályázatunk, amelyet amatőr művészek számára írtak ki. A többszöri zsűrizés után az országos végeredményt körülbelül egy év múlva, jövő nyáron hirdetik majd ki. Minden fordulóhoz kiállítás is kapcsolódik, most májusban a Pest megyei művészek alkotásai lesznek láthatók. Reméljük, mindketten bemutatkozhatunk majd az országos tárlaton is. Két hónap múlva ténylegesen nyugdíjba vonulok, és a továbbiakban csak a festészetnek élek majd. Az fogja kitölteni az egész életemet.