gyógyszer

A támogatott gyógyszerek körének felülvizsgálata után az egészségbiztosító olyan intézkedésekre tett javaslatot, amelyek nem a fűnyíróelvet követik, hanem a hatékonysági tartalékok kiaknázását teszik lehetővé, a betegterhek lehető legkisebb növekedése mellett eredményezik a stabilitás megőrzését – tájékoztatott az OEP sajtóosztálya.

Számos szakértő becslése szerint 2020- ban kétszer annyit költ majd a Föld lakossága gyógyszerre, mint napjainkban. A lendületes bővülési ütem legfőbb mozgatórugói a népességnövekedés, az elöregedés, a túlsúlyosak számának megugrása és a tehetősebb társadalmi rétegek bővülése. Mindezen tényezők komoly felhajtóerővel hatnak a gyógyszerek és a megelőző kezelések iránti keresletre.

A szerző röviden áttekinti a leggyakoribb reumatológiai kórképeket, az azokra jellemző fájdalomtípusokat. Tárgyalja a reumatológiai gyakorlatban használatos fájdalomcsillapítási lehetőségeket. Felhívja a figyelmet a nem-szteroid gyulladásgátlók kardiovaszkuláris mellékhatásaira. Kiemeli, hogy osteoarthrosisban a paracetamol és nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatásossága a betegek közel felében azonos. Ismerteti a fibromyalgia legújabb terápiás lehetőségeit. Felhívja figyelmet a krónikus fájdalom bio–pszicho–szociális hátterére, és kiemeli a kezelés teammunka jellegének fontosságát.

Napjainkban a magas vérnyomás népbetegségnek tekinthető, a felnőtt lakosság 15–25%-át érinti. Ismert, hogy a vérnyomásértékek és a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázata között egyenes arányosság áll fenn, és a magas vérnyomás kezelésével ez a kockázat hatékonyan csökkenthető. A hipertónia modern kezelési stratégiájának fő irányelvei: a személyre szabott hatékony vérnyomáscsökkentő terápia mellett a rizikófaktorok és társbetegségek fokozott figyelembevétele és az életminőség javítása. Általánosan elfogadott, hogy a fokozott szimpatikus idegi aktivitás kulcsszerepet játszik (1,2) a hipertónia kialakulásában és fenntartásában. A magas vérnyomáshoz gyakran társuló anyagcserezavarok (zsír- és cukoranyagcsere) és az arterioszklerózis patomechanizmusában, valamint a következményes célszervkárosodások (szívinfarktus, szívizom-hipertrófia, pangásos szívelégtelenség, aritmia, stroke, veseelégtelenség) kialakulásában ugyancsak igazolt a fokozott szimpatikus idegi aktivitás szerepe. (1,2)